A 3G Európában az eddig használt legmagasabb GSM frekvenciatartomány (1800MHz) felett, a 2 GHz körüli frekvencisávban működik. A rendszer rádiós interfésze az úgynevezett WCDMA (Wideband Code Division Multiple Access/ Szélessávú Kódosztásos Rendszer), ami a szórt-spektrumú kommunikáció elvére épül. Ennek lényege, hogy egy mind az adó, mind a vevő által jól ismert kód segítségével "szétszórják" a jel teljesítményét, ami szélessávú és zajszint közeli lesz, így már az említett kóddal és csak azzal az egy kóddal állítható vissza, azaz értelmezhető az eredeti üzenet. A GSM hálózatokkal ellentétben tehát nem egy konkrét frekvenciára és annak környékére összegződik az adó teljesítménye, hanem a teljes sávban szétterülve, egy-egy konkrét frekvencián csak minimális teljesítménysűrűség növekedést okozva biztosítja a kommunikációt. Ezzel az eljárással a nagyobb sávszélességen (5 MHz) nagyobb lehet a hasznos jel átviteli sebessége vagy több, de kisebb sebességet igénylő alkalmazás működhet egyszerre (pl. telefonálás és e-mail letöltés együtt).

Az 3G rendszer egy másik sajátossága, hogy egy állomás kiszolgáló területe a kiszolgált ügyfelek számától és az átviteli sebességtől függően változik (ez az ún. "cellalélegzés" jelensége). Amikor tehát sokan használják az adott cellát, akkor az kisebb területre összehúzódik, mérete nem állandó. Az említett kapacitás, illetve a belső terekben (irodaházak, bevásárló központok) sokszor felmerülő plusz igények miatt még fontosabb lesz az ellátás biztosítása. Mivel ez az új rendszer magasabb frekvenciatartományon üzemel (a frekvencia növekedésével romlanak a jelterjedés feltételei), illetve másként reagál a forgalmi csomósodásokra, ezért a megfelelő ellátottság biztosítása érdekében kisebb az állomások közötti távolság, tehát sűrűbb hálózatra van szükség.